Mostanra már leszoktam a napok számolásáról, de a cikk kedvéért: a karantén hetedik hetébe léptünk, vagyis közel két hónapja dolgozom irodai szék helyett a fotelből, személyes megbeszélések helyett virtuális találkozók keretében, ing helyett… Nos, bármi másban, ami kényelmes. Biztos vagyok benne, hogy az otthonról való munkavégzés témakörében már rengeteg hasznos tippet, wellbeing- és túlélési tanácsot, life hacket olvastatok, így az alábbiakban inkább másra fókuszálnék: kicsit az egy hónappal ezelőtti beszámolómat szeretném folytatni néhány személyes gondolattal. 

Hullámzó hétköznapok, új valóság ?

Így, közel két hónap távlatából még jobban látszik az, hogy az irodai munkavégzéshez képest itthon sokkal intenzívebben váltogatják egymást a jobb és a rosszabb napok: van, amikor extra produktívnak érzem magam és özönlenek az ötletek egy-egy projekthez kapcsolódóan, míg máskor alig van kedvem kikelni az ágyból, és hiába bámulom a képernyőt, nem jönnek a gondolatok. Az sem titok, hogy ez az állapot olykor akár több napig is eltart – aztán jön valami impulzus, egy pozitív élmény, egy új feladat, ami kibillent a holtpontról, és megint jöhet a produktívabb időszak. Utóbbihoz, vagyis a produktivitás fenntartásához egyébként nagyon hozzájárul az is, hogy milyen munkán kívüli tevékenységekkel foglalod le magad: nálam a sport (futás, bicikli, itthoni edzés), az új hobbik (gitározás, rajzolás), az itthoni tanulás (szociálpszichológia a Courserán!), a barátokkal való online összejövetelek egyelőre jól bizonyítottak ezen a téren. 

Fontos azt tisztázni magunkban (ha eddig még nem történt meg), hogy a hullámzó kedélyállapot teljesen normális. Ami a világban jelenleg körülöttünk történik, az messziről sem egy megszokott szituáció, ráadásul kis túlzással élve még mindig olyan mértékű bizonytalanság övezi mindennapjainkat, mint két hónappal ezelőtt: nem tudjuk, mikor, hogyan, milyen formában ér majd véget a kötelező szobafogság. Teljesen normális, hogy erre mindenki máshogy reagál, sőt, ahogy telik az idő, úgy folyamatosan változó viselkedéssel és attitűddel próbálja meg mederben tartani a saját életét. A rugalmasság most minden eddiginél hangsúlyosabb jelzővé lépett elő a munkahelyeken; ebben az időszakban azok a vállalatok, azok a csapatok tudnak sikeresek maradni hosszabb távon is, akik rugalmasan, egymásra maximálisan odafigyelve tudnak együttműködni és akár napról napra feltenni egymásnak a kérdést: “Hogy vagytok?“.

Egy dolog állandó: a kérdések áradata ?

Rugalmas otthoni munkavégzés ide vagy oda, azért mindenki fejében egyre erősebben motoszkál a kérdés: mi lesz ezután? Nyáron már visszatérhetünk az irodákba, és minden ott folytatódik, ahol márciusban abbahagytuk? Mostantól csak maszkban, kesztyűben, egymástól szigorúan két méterre kávézhatunk a kollégákkal a konyhában? Vagy idén már ne is készüljünk irodai munkára, és kezdjünk el inkább megbarátkozni a virtuális céges karácsony gondolatával..? Egy egész FAQ-ra való kérdést össze lehetne gyűjteni a téma kapcsán, a válasz azonban többnyire kimerül annyiban, hogy “nem tudjuk“.

Komoly kihívás kommunikációs szakemberként úgy kezelni ezt a helyzetet, hogy egyelőre nincsenek válaszok, nincs meg igazán a tartalom, amit meg lehetne osztani a kollégákkal, miközben a kérdések száma és az érdeklődés a kollégák részéről napról napra fokozódik. Ha már úgyis aktuális most az érettségi témaköre, kicsit olyan ez az egész, mintha az irodalom szóbeliden kihúznál egy tételt egy olyan könyvről, ami még nem jelent meg. Tudsz találgatni a cím alapján, hogy miről szól, megpróbálhatod elhitetni a vizsgabiztosokkal, hogy tudod, miről beszélsz, de hiányozni fog belőle a hitelesség, az őszinteség és az igazi tartalom. De akkor mi lehet a megoldás? 

Korábbi cikkemben is említettem, és ismét aláhúznám a transzparencia jelentőségét a jelenlegi szituációban. Ha a vezérigazgató (virtuálisan) kiáll a kollégák tömege elé, ne féljen elmondani azt, hogy erre, erre és erre tudjuk a választ, de ezekre a kérdésekre még nem, de ugyanígy például ha kimegy egy HR-es hírlevél a kollégáknak, nem ciki beleírni azt sem, hogy a HR igazgató is napról napra tájékozódik és hoz meg döntéseket a fejlemények fényében, és nem tudja megmondani, mi lesz két hét múlva. A világjárvány cégtől, pozíciótól, szenioritástól függetlenül mindenkinek új helyzet – erre nyugodtan emlékeztethetjük a munkavállalókat is, kiemelve, hogy nem tudjuk a választ mindenre, viszont amint valamilyen információ a birtokunkba jut, azt azonnal meg fogjuk osztani velük. 

A következő rész tartalmából ?

Nekem sincs ugyan kristálygömböm, ugyanazokból az információforrásokból dolgozom, mint mindenki más, de egyre inkább körvonalazódni látszik az, hogy május környékén várható globálisan egy nagyobb fordulópont a koronavírus kapcsán, amikor újra elkezdhetnek kinyitni boltok és vendéglátó egységek, lazulhatnak a kijárási szigorítások és megtelhetnek a nagyobb irodaközpontok is élettel. Ha ez elkezdődik, az valószínűleg ismét egy nagyon intenzív belső kommunikációs időszakot és sok új tanulságot von majd maga után, hasonlóan az első pár nap meglehetősen sűrű információáradatához – ez pedig egyet jelent azzal, hogy a következő hetekben sem marad muníció nélkül a Komm365 blog. 🙂 

Addig is továbbra csak azt tudom mondani, vigyázzatok magatokra és egymásra, és amikor csak lehetséges, maradjatok otthon – most ezzel segíthettek a legtöbbet abban, hogy minél hamarabb magunk mögött tudhassuk (vagy legalább kezelhető formában tartsuk) a világjárványt.