Vitathatlan, hogy az elmúlt pár évben a kékgalléros munkaerő felé irányuló kommunikáció valódi forradalmon ment keresztül. A COVID-19 miatt felgyorsult a digitalizáció, új kommunikációs csatornák, eszközök, mobilappok kerültek képbe, melyekkel ez az eddig nehezebben elérhető célközönség is könnyen megszólíthatóvá vált, ez pedig hatékonyabb együttmükődést és gyorsabb információáramlást eredményezett a munkahelyeken. Fejlődni azonban mindig lehet – például azzal, ha nem csak a megfelelő kommunikációs csatornát találjuk meg, hanem az üzeneteinket és a tartalmat is a kékgalléros célközönséghez igazítjuk.

A kevesebb néha több ?

Ha meg kellene fogalmaznom, mi a legfőbb filozófiám a munkahelyi kommunikáció kapcsán, akkor az biztos ez lenne: minél kevesebbet és minél rövidebben tudsz kommunikálni, annál biztosabb, hogy az adott üzenet célba is fog érni. Egy legalább átlagos minőségű hírlevelet, intranet cikket, Yammer posztot tényleg bárki meg tud írni egy kis odafigyeléssel; az igazi művészet ott kezdődik, hogy ezt hogyan teszed ütőssé és lényegretörővé anélkül, hogy veszítene a mondandójából. Nem is feltétlenül kell munkahelyi környezetre gondolni – a magánéletedben is kevésbé szívesen olvasol el egy terjengős social media posztot vagy egy kisregénynek is beillő hírlevelet, mint mondjuk egy képekkel színesített, jól tördelt, rövid szöveget.

A kékgalléros munkaerőre hatványozottan igaz, hogy sokkal kevesebb idejük van befogadni és feldolgozni a különböző belső kommunikációs üzeneteket, hiszen jellemzően kétkezi munkát végeznek, gyártósor mellett dolgoznak, szó szerint ketyeg az a bizonyos óra; emiatt pedig minden szünetük és munkahelyi szabadidejük is sokkal pontosabban ki van számolva. Ez pedig azzal jár, hogy még erősebben érvényesül a „kevesebb néha több” elve: aminek irodai környezetben mondjuk egy rövid körlevelet szentelnél, azt lehet, hogy kékgalléros kollégák esetében egy telefonon felugró, egysoros értesítésben kell összefoglalnod, különben örökre az olvasatlan üzenetek közt ragad.

A releváns üzenet aranyat ér ?

Egy másik jellemző munkahelyi tendencia, hogy borzasztó sok különböző témában fut kommunikáció párhuzamosan. A munkavállaló hétfőn reggel felkel, autóba ül, bemegy a munkahelyre, és máris ott van az e-mail fiókjában a cég stratégiáról szóló hírlevele, két értesítés a délutáni véradásról és adománygyűjtésről, pár további e-mail egy új IT rendszer bevezetéséről, egy másik országban, másik csapatban történt előléptetésről és egy új gyakornok érkezéséről… és akkor még nem is beszéltünk a plakátokról, amiket a liftben látott, a konyhai kijelzőkön futó corporate üzenetekről és a folyosón elcsípett pletykákról sem. Csodálkozunk, ha nap végén ennek negyedére sem emlékszik?

Kommunikációs szakemberként nagyon alaposan meg kell szűrni azt, hogy mik azok a témák és kulcsüzenetek, amik elengedhetetlenek a kékgalléros munkaerő tájékoztatásához, motiválásához és megtartásához. Nagyon fontos a cég stratégiája és az angolul jól hangzó vállalati értékek, vagy az legfelsőbb vezetés szintjén végbemenő szerrvezeti változások, de ezek nem feltétlenül segítik a kékgalléros kollégák haladását, és valószínűleg nehezen tudják vonatkoztatni azokat a saját napi munkafolyamataikra, máshogy csapódik le bennük minden, mint a fehérgallérosok körében. Ellenben ha áramszünet lesz az épületben, vagy rendkívüli munkarend szerint kell dolgozni, arról tudniuk kell mindenképpen, hiszen közvetlenül befolyásolják a napi munkavégzésüket.

Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a kékgalléros munkaerő felé nem kell semmilyen stratégiai jellegű vállalati témát kommunikálni – lehet és kell is ezekről beszélni, de a rangsorban a megfelelő helyre priorizálva és a megfelelő tálalásban előadva ezeket az üzeneteket. Üres kifejezések helyett például emberi történeteken, valós példákon keresztül szemléltetve a vállalat értékeit, vagy egy kétperces videóban összefoglalva a stratégiát dióhéjban.

Nincs haladás vezetői példamutatás nélkül ?

Megvannak a megfelelő témáink, sikerült is azokat a célközönségre szabott stílusban és hosszúságban prezentálni, ez pedig már több mint fél siker – van azonban még egy dolog, amit megtehetünk a kékgalléros munkaerő megszólításáért, ez pedig a vezetők felfegyverzése a megfelelő kommunikációs anyagokkal.

A vezetők (legyen szó akár egy kisebb csapat, akár egy teljes részleg vezetőjéről) azok, akik napi szinten személyes kapcsolatban vannak a munkavállalókkal, akik igazán tudják, milyen témák, kérdések, gondolatok foglalkoztatják őket. Ha részükről megvan az elköteleződés egy-egy üzenet mellett, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az a csapathoz is eljut. És igen, ehhez sok esetben bizony személyre szabott kommunikációs anyagokra lesz szükségünk: míg a kékgalléros beosztottak csak egy nagyon rövid üzenetet kapnak valamiről, addig a kékgalléros vezetőknek egy kicsit komolyabb eligazítást kell tartanunk, hogy meg tudjanak válaszolni az adott témával kapcsolatos alapvető kérdéseket, tudják kihez lehet fordulni segítségért, értsék az üzenet kontextusát, és így tovább.

A kékgalléros vezetőkre ne ügyfélként, hanem partnerként tekints belső kommunikáció szempontjából. Mivel napi kapcsolatban vannak a beosztottjaikkal, nagyon pontos visszajelzéseket tudnak majd adni egy-egy komm. kampány hatékonyságáról, a különböző csatornák működéséről és a munkavállalók részéről felmerülő további igényekről. Próbáld meg őket akár már a tervezés és az ötletelés fázisába is bevonni egy-egy nagyobb belső kommunikáció előtt, és meglátod: a végeredmény sokkal jobban fog rezonálni a teljes kékgalléros célközönségeddel, mintha csak egyedül dolgoztál volna ki valamit.

---

Visszatérve tehát az első bekezdés alaptézisére: a kommunikációs szakemberek tevékenysége koránt sem ér azzal véget, hogy megtalálták az ideális csatornát vagy applikációt a kékgalléros munkaerő megszólításához, a munka oroszlánrésze csak ezután következik. Rövid, lényegretörő üzenetek, célközönségre szabott témák és tálalás, és vezetői elköteleződés – ha ezek megvannak, a lehető legjobb uton jársz a jól informált és motivált kékgalléros munkaerő felé!